A hamvazó szerda előtti napon palacsintát sütni igen elterjedt szokás az angoloknál – még azok is tartják, akik a közvetlen utána következő jeles napról már mit sem tudnak. Sőt, nem csak Angliában divatos szokás ez, hanem Írországban, Németországban,  Ausztráliában, Új-Zélandon és a Fülöp-szigeteken is tartják a Pancake Day-t.

Angliában kapcsolódik hozzá egy sajátos verseny, amit talán „palacsintafutásnak” fordíthatnánk (pancake race). A hagyomány elég régre nyúlik vissza. Úgy tartják számon, hogy 1444-ben egy Olney nevű faluban (ami még ma is létezik), egy szorgos és kissé szétszórt háziasszony úgy elmerült a palacsintasütésben, hogy megfeledkezett a miséről. Csak a harangszó juttatta az eszébe. Akkor aztán szaladhatott, hogy odaérjen! Úgy sietett, hogy a palacsintasütőt is elfelejtette lerakni: futott végig a falun serpenyőstül, palcsintástul. Ennek emlékére rendeznek ezen a napon országszerte futóversenyeket, melyen a résztvevők kötényben, serpenyővel a kezükben, palacsintát dobálva vesznek részt.

Az időjáráshoz alkalmazkodva, kicsit megkésve bár, de mi is megtartottuk a palacsinta futóversenyt a gimnázium udvarán. Utána jó étvággyal ettük a vaníliafagyis, csoki és karamell öntetes, fahéjas cukros, citromos és sajtos palacsintát.