Szögliget
2017. július 24-30.
Nehéz dolog így szeptembernek egy hétfő reggelén összeszedni a gondolatokat, visszagondolni a nyárra, megírni egy beszámolót arról, hogy mi is történt a táborban. Ilyenkor szokták leírni, hogy mit láttunk, hányan voltunk, merre jártunk, hányadik alkalommal került megrendezésre a tábor, és ehhez hasonló számmisztikába és felsorolásokba szokott belesodródni az ember.
Nem tudom, milyen egy „jó tábor”, milyen egy jó tábori beszámoló. Azt viszont tudom, hogy nyáron játszani, kirándulni, együtt lenni jó. Kalandokba csapni, elhagyni az ismeretlent, eltévedni, tábortüzet rakni, szaladni, tücsköt-bogarat nézni, rájuk csodálkozni jó dolgok. Kipróbálni valami újat, látni valami olyat, amit előtte sosem láttunk, énekelni az erdőben közösen, nagyokat aludni, enni, csillagokat nézni erdő közepén, egy réten – ezek apró, ám fontos élmények. Megosztani az utolsó szendvicset valakivel, szénaboglyát gurítani, örülni a friss víznek, kenyeret dagasztani együtt, majd megsütni és megenni közösen, olyan dolgok, amiket talán nem is fogunk fel, amikor megtörténnek, de visszatekintve szebbé teszik a nyarunkat. Átélni azt, hogy valójában, nem is értjük pontosan, miért is jó nekünk a tűző napon izzadni, hegyet mászni hosszú kilométereken keresztül, horzsolásokkal teli, fájó talppal, szomjasan haza érkezni, de este a vacsoránál már biztosan tudni, hogy holnap vagy jövőre át akarjuk ezt élni megint, együtt.
Azt gondolom, hogy nagyon jó dolgom van, mint táborvezető. Olyan „csapat” vesz körbe, a közösség olyan egyénei alkotják ezt a közösséget, akik nyitottak mindezekre a dolgokra, sőt együtt közösen alakítjuk a tábort, tesszük olyanná, mint amilyen. Borzasztóan nagyra értékelem az egymás irányába tanúsított türelmet és elfogadást, ami nélkül egy jó közösség nem tud működni. Remélem, a táborlakók is így gondolják, ezt érzik. Azt hiszem, nagy köszönettel tartozom irányukba, hogy olyanok ezek az egy hetes együttlétek, ahol nem a „munka gyümölcse” a visszaigazolás, hanem a csillogó szempárok. Köszönöm nektek, hogy eljöttök már sok éve a táborba és együtt lehetünk egy hétre, köszönöm, hogy megosztjátok velem és egymással a nyaratokat.
Buttinger Dániel